Túl vagyunk legkisebb gyermekem, Álmos fiam ballagásán. Négy évig "pannonhalmi szülő" lehettem.
Van országunkban egy iskola, ahol az okítás távol a világ zajától, a magasban, Ég és Föld között egyensúlyt keresve zajlik. Lehetőségeiben és örökségében páratlanul ideális helyszín. Magyarország legősibb tanulmányi műhelye egyidős a 996-ban alapított apátsággal.
Szemléletében és napi gyakorlatában számomra egy példamutatóan modern komplexum .
Hálám és anyai lelkesedésem túláradó. Egyetlen és legfőbb evidens forrása a fiam, aki olyan lett, és az lett, aki.
Nehéz volt egykoron a kezét elengedni, de ma már látom, hogy önzőség lett volna magam mellé láncolni őt, megfosztva azoktól az élményektől és lehetőségektől, amik Pannonhalma ezer éves falai között vártak rá.
A ballagás méltó és stílusos lezárása volt az elmúlt négy esztendőnek. Nem lehet elválasztani az itt töltött évek történéseitől, a sok-sok apró és elemi itteni mindennapitól.
A ballagáson is büszke anyuka voltam. Büszkeséggel töltött el most is, amit láttam. Egyenes gerincű, tartásos fiúkat,tiszta tekinteteket. Megrendültséget, egységet, közösséget, barátságokat.
Hihetetlen, hogy egyszer próbálták el a ballagást, akkora volt az összhang és a rend. Belülről jött . Keresem, próbálgatom a jelzőket...ez itt egy "boldog" iskola.
A ballagás utáni családi ebéden azt kívántam magamban, hogy szeretném megélni legalább egy fiú unokám ballagását ugyanezen a helyen majd nagymamaként. És most már megértem, hogy ami itt elkezdődik, nehéz azt megszakítani; családi hagyományt teremt a jó tapasztalat.
Anyukaként köszönöm a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumnak, szerzeteseinek és tanárainak ezt a valóban életre szóló élményt !
Hanna lányom fotói :
