Sokféle kert van.
Az én első, legelső kertem egy kép, egy emlék, amiben érzetek, színek, formák, illatok és érzelmek keverednek.
Anyai nagymamám udvara Egerben. Tele virágokkal. Illatos, színes virágoskert. Nem lehetett ez nagy, de egy pici gyermeknek igazi édenkert. Pár éves lehetek. Heteket töltöttem a nagymamánál. Játszópajtás nem nagyon volt közelben. De nekem ott voltak a virágok.
Bebújtam az én kertembe, ami nekem olyan volt, mint egy palota.Volt kapuja, voltak lakói, a virágok természetesen, és észrevétlenül magamat is virágként érzékeltem ebben a játékban.
Arra nem emlékezem, hogy beszéltek-e nekem előtte Istenről, de arra határozottan emlékszem, hogy ez a kert nekem a Jóisten kertje, és én is egy virágszál vagyok az Ő kertjében.
Akkor nem meséltem erről a többieknek. Sokáig úgy gondoltam, mindenkinek van ilyenféle kertje, ilyenféle meséje. Ez az élmény számomra valami ősbizalom és biztonság forrása lett életre szólóan. Olyan szépséget, a biztonságnak olyan erős érzését tapasztaltam meg ott, ami nem veszett el a mai napig sem számomra.Történhetett akármi az én életemben, soha sem kísértett az a gondolat, hogy velem "érdes" kézzel bánna a Mindenható. Engem a tenyerén hordozott mindig, mint ahogy többi virágszálát is abban a kertben.
Van nekem egy ilyen kertem. Ide vonulok vissza bajos dolgok idején. Ölelés és béke benne. Teljes elfogadás. Hálás vagyok érte.
Varázskert ez.
VálaszTörlés